Dancs Mónika

A telt házas meccsek hangulatát semmi sem pótolja

Miskolci, egészen pontosan diósgyőri vagyok, ott is nőttem fel, és ott telt a fiatalságom. A sport mindig is az életem meghatározó része volt: tizenhárom éven át kosaraztam versenyszerűen a diósgyőri csapatban. Sikerült eljutnom egészen a női NB1-ig, így válogatott játékosokkal edzhettem és játszhattam együtt. Felejthetetlen időszak volt ez az életemben, a lelátók rendszeresen csordultig teltek szurkolókkal, hatalmas élmény volt elöttük játszani. A kosárlabdának köszönhetően a ’80-as években bejártam az egész országot, sőt, még azon túlra is eljutottam. Különösen emlékezetes maradt 1988 tavasza, amikor – egy évvel a fal leomlása és a német újraegyesítés előtt – az akkor még létező NSZK-ban jártunk az akkori hivatalos valutakerettel. A sport iránti rajongásom azóta sem csökkent. Ma is imádom a sporteseményeket, és rendszeresen követem a legnagyobb világversenyeket. Természetesen a focit sem hagyom ki: a DVTK-t, a helyi csapatot is figyelemmel kísérem – bár ez mostanában nem ad okot a büszkeségre, hiszen épp kiestek az NB1-ből, de a szurkolói szív az ilyen időkben is kitart. A sport megtanított küzdeni, csapatban gondolkodni, és olyan emlékeket adott, amik egy életre elkísérnek. Bár a hazai pályát ma már a lelátóról figyelem, a diósgyőri szív örökre megmarad – jóban és rosszban egyaránt.

Kísérletezés a konyhában, öröm a családnak

Szívesen vonulok vissza a konyhába, és kötök kötényt, amikor akad egy kis szabadidőm. Nem gondolom magam mesterszakácsnak, de kifejezetten szeretek új ízekkel kísérletezni, és megengedni magamnak azt a luxust, hogy elkalandozzak a gasztronómia világában. Ha pedig fakanalat ragadok, ott nincs spórolás: mindig akkora adagok készülnek, hogy a tágabb családnak is bőségesen jusson belőle.
A legnagyobb kedvenceim egyértelműen a tésztafélék, különösen az olaszos receptek, de a hazai klasszikusokért is rajongok. Nagy kedvencem például a lecsó, amit a mai, egészségesebb trendek szerint szeretek rizzsel elkészíteni, hogy ne kelljen annyi nehéz kenyeret enni hozzá. Alaposan megpakolom minden jóval – a pikáns ízek kedvelőjeként a csípős és az igazán erős paprika sem maradhat ki belőle.
Szeretek játszani a fűszerekkel, a csípős ízekkel, és nem ijedek meg az újításoktól sem. A lényeg, hogy a főzés nálam mindig szívből jön – és szerencsére a család is vevő az extra és kiadós falatokra!

Ahol a budai hegyoldal és a rózsaillat összeér

Lassan már húsz éve, hogy a fővárosban élek, de az igazi otthonra a 2. kerületben találtam rá. Sikerült egy egészen különleges helyre költöznöm: a Gouda sajtos pogácsájáról is híres, patinás Daubner Cukrászda fölött lakom. Ez a környék már egy sziklás hegyoldal, közvetlenül a természetvédelmi terület szomszédságában, ami egészen egyedi hangulatot ad a mindennapoknak. A lakás igazi éke a hatalmas, gyönyörű kert, amely tele van szebbnél szebb növényekkel. Büszkeséggel tölt el, hogy a környékbeliek és a szomszédok is rendszeresen a csodájára járnak a burjánzó zöldnek. Számomra a kertészkedés nem csupán munka, hanem a tökéletes kikapcsolódás és a feltöltődés legfőbb forrása. A legnagyobb szenvedélyem a rózsák gondozása. A metszésük, az ápolásuk és a nevelésük igazi meditatív tevékenység számomra, ahol minden mozdulat odafigyelést igényel, a végeredmény pedig – a virágba boruló bokrok látványa és illata – minden fáradtságot megér. A növények között töltött idő segít letenni a hétköznapi stresszt, és emlékeztet arra, milyen jó egy kicsit lelassítani a rohanó világban.