Tóth Veronika

Az éneklés igazi szenvedély és öröm

A zene és az éneklés különleges szerepet tölt be az életemben. Gyerekkoromban különböző hangszereken tanultam játszani, de amiben igazán tehetségesnek bizonyultam, az az éneklés. Sokáig az volt a terv, hogy musical énekes majd később, hogy operaénekes leszek. Hangképzést tanultam, magánénekórákat vettem és a zenei konzervatóriumot is elkezdtem. Viszont rájöttem, hogy a szereplés és a reflektorfény nem az én világom, így végül a kóruséneklésben találtam meg a helyem. Lassan 30 éve vagyok a Semmelweis Vegyeskórus tagja. Általában klasszikus kórusműveket adunk elő, több helyen jártunk külföldön is. Most például nyáron Görögországba utazunk egy kórusfesztiválra. De felléptünk már a pécsi Kodály Központban is, ahol a Hair klasszikus változatát adtuk elő, és hamarosan a Zeneakadémián egy gyönyörű requiemet éneklünk.

Nagy család: szeretet és kihívás  

Mindig is nagy családban éltem, ahol sosem hiányzott a szeretet és a nevetés. Gyermekkoromban két testvéremmel osztoztam a szülői figyelmen, és ez garantálta, hogy sohasem unatkoztunk. Amikor felnőttem, én is nagy családot alapítottam. Négy gyermekem közül három már nagykorú, és a legfiatalabb fiam májusban lesz 17 éves. Az évek során megtanultam, hogy a nagy család nemcsak áldás, de kihívás is. Ahogy a mondás tartja: „Kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond.” Valóban, ahogy a gyerekek nőnek, szülőként újabb és újabb kihívásokkal kell szembenéznünk. A mindennapi feladatok és a gondoskodás nehéz dolog, azonban nekem ez természetes. Egymást segítve átvészeljük a nehéz időket. Mivel a gyerekek már javarészt kirepültek, az energiámat pár éve a Tai Chi köti le, amit nagy lelkesedéssel gyakorlok.

Alulról felfelé

Mindig is az emberek körül forgott a munkám. Leginkább olyan munkakörökben találtam meg a helyem, ahol csapatban lehettem és háttérmunkásként tevékenykedhettem. Volt már szerencsém műszaki igazgató mellett is asszisztensként tevékenykedni, de irodavezetőként is dolgoztam már korábban, mint most az ICON-ban. Minden tapasztalatom értékes, mert segített megérteni, mi és miért történik a munkámban. Érdekes, hogy valahogy mindig úgy alakult az életemben, hogy „alulról” indultam, és fokozatosan kerültem több kihívást jelentő és a rátermettséget megkívánó pozíciókba. Talán azért alakult így, mert szeretek tanulni és fejlődni, és hiszek abban, hogy csak akkor tudok hatékony lenni, ha az összefüggéseket is látom és értem.