Belencsák Judit

Hárompontos dobások

A kosárlabda gyerekkorom óta meghatározó dolog az életemben. Az egész családom imádja a sportot nézőként, szurkolóként, aktív, versenyző játékosként egyaránt. Édesapám már egészen kis korunk óta vitt minket Körmend meccsekre, ő ebben a vasi kisvárosban született, ahol nagy kultúrája van a kosárlabdának. Nem csak oda vagy a közeli városokba utaztunk el, hogy megnézzük a csapatot, de akár Nyíregyházára is, ami tekintve, hogy soproniak vagyunk, pontosan az ország legtávolabbi pontját jelentette. De nem csak én dobáltam a családban palánkra, a nővérem férje jelenleg is félprofi játékosként szerepel a nagyhírű, NB1/B-s SMAFC-ban. Amióta Pesten élek még nem találtam olyan helyet, ahol szívesen játszanék, de az érzés soha nem múlik el bennem, hogy bármi bánatom vagy szomorúságom van, azt a pályán egészen biztosan elfelejtem.

Néha nehéz távol lenni a családomtól

Pár éve olvastam egy cikkben, amiben azt írta a szerző, hogy Magyarországon sem ritka a karrierváltás. Nekem sem marketingesként indult a pályám, csak később jöttem rá, hogy ezen a területen szeretnék dolgozni. Ahogy a nővéreim, én is kozmetikusként indultam, csak azután kezdtem el az egyetemet, majd kerültem a győri Leierhez és végül pedig ide, a MOM Parkba. Szeretek Budapesten élni, de néha nehezen élem meg, hogy több száz kilométerre, Sopronban van a családom és csak néhány hetente láthatom őket.

Bakancslista

Azt hiszem a génjeimben van az utazási vágy. Ahogy a kosarazás, ez is az édesapámhoz kötődik. Ő volt az, aki már gyerekkoromban lakóautóval vitt bennünket 5-6 hetes túrákra. Északon Dániában, Norvégiában és Svédországban, a mediterrán vidéken Spanyolország és Portugália kanyargós egysávos útjain, vagy Észak-Afrikában, a sivatagos Marokkóban. Még sok-sok hely van, amit szeretnék kipipálni a bakancslistámon: nagyon remélem például, hogy egyszer eljuthatok az USA-ba és sétálhatok egyet a Central Parkban vagy megnézhetek egy Lakers meccset Los Angelesben. Azonban tartozom egy vallomással: én a legkevésbé sem vagyok nomád utazó, sokkal jobban szeretem a kényelmet és ha mindenem ott van a bőröndben.
Az utazások során engem mindig az egyes országok hangulata és az ott élők mentalitása tudott a legjobban elvarázsolni. Ezért az egyik kedvenc helyem Kuba, ahol annak ellenére, hogy a legtöbben szegénységben élnek, mégis vidámak, pozitívak, folyton zenélnek és táncolnak…élvezik az életet és nekem is ez a célom.