Juhász Sándor

Sport nélkül nem lenne teljes az életem

A sport végigkísérte az életemet – igaz, sosem voltam profi, inkább lelkes amatőr, aki örömét lelte a mozgásban. Középiskolában futottam, főleg a hosszabb távokon éreztem magam igazán otthon. Bár a dobogóra csak kevesen férnek fel, én sosem bántam, hogy a „hátul haladók” közé tartoztam, hiszen ők is ugyanazt a pályát teljesítik – csak róluk kevesebb szó esik. Egy idő után azonban sajnos a térdem megsínylette a futást: mondhatnám, hogy „belefutottam ebbe a problémába”. Ekkor áttértem a kerékpározásra, majd a testépítésre. Utóbbi sem a versenyeredményekről vagy a külsőségekről szólt, sokkal inkább az egészségmegőrzésről, mert szent meggyőződésem, hogy a rendszeres edzés nemcsak a testet tartja karban, de a lelket is. Jobb lesz tőle az életminőségünk, közelebb kerülünk önmagunkhoz, segít átvészelni a betegségeket. Bizton állíthatom, hogy számomra a mozgás a mindennapok öröme és az egyensúly forrása.

Minden utazás egy új történet

Utazni számomra mindig hatalmas öröm, legyen szó belföldi kirándulásról vagy egy közeli ország felfedezéséről. Nagyon szeretek városnézni, bejárni az utcákat, felfedezni a látnivalókat és magamba szívni a hely hangulatát. És ehhez nem kell hosszú repülőút sem – a leghosszabb eddig talán 3,5 óra volt, és ezt egyáltalán nem bánom. Sokszor ugyanis már ennyi is elég ahhoz, hogy új helyeket, új hangulatokat és új élményeket találjak. Legutóbb Alicantéban jártunk, és annyira elvarázsolt a város szépsége és sokszínűsége, hogy szívem szerint – és nem csak a hőmérséklet különbség miatt – de már a ferihegyi reptérről visszafordultam volna. Ha egy nagy álmomról kellene mesélnem, akkor Vietnám jutna eszembe – a három nagyvárossal, amelyek között szinte csak repülővel lehet közlekedni. De amíg nem jutok el oda addig is boldogan járom be a közelebbi helyeket, mert minden utazás egy új kaland, ami örökre velem marad.

Ahol a hétvége tényleg hétvége

Egy házban élek Tápiószentmártonban, ami bár hivatalosan községnek számít, valójában nekem inkább falu, mert itt teljesen más a ritmus. Szombat délben bezár a bolt, és tényleg megérkezik a hétvége csendje. Nincs rohanás, nincs zaj, csak nyugalom. Ez az a fajta béke, amit a nagyvárosban egyre nehezebb megtalálni. Ráadásul mindez Budapestről az M4-esen alig egy óra, ami azt jelenti, hogy sokszor előbb hazaérek, mint ahogy más a csúcsban átjut a városon. Nálunk mindig akad valami tennivaló a portán: tavasszal a füvesítés, nyáron a fűnyírás, ősszel a levelek összegereblyézése. Ezek persze nem feladatok, inkább apró kis örömök, hogy szépül a ház, gondozottabbá válik a kert. Szeretem nézni, ahogy a természet változik, és ahogy azzal együtt az otthonom is mindig megújul.