Mező László
Kikapcsol a kirándulás és a természetSzabadidőmben legjobban a lányomékkal és a feleségemmel szeretek kirándulni. Az ilyen programok kapcsán kiadom az irányítást a kezem közül, és egyszerűen csak átadom a programszervezés gondját és baját a lányomnak. Ő pedig örömmel keresi meg az egynapos autós kiruccanásokkal teljesíthető, izgalmasnak tűnő túraútvonalakat és emlékhelyeket. Leginkább olyan erdei túrákra megyünk, ahol építészeti emlékeket is láthatunk, amelyek közül megvallom, talán a várak vagy azok romjai a kedvenceim. De persze szeretem a kevésbé „eseménydús” kirándulásokat is, azokat, amelyeken csak kilátókkal vagy a természettel találkozom. A túrázáshoz megvan minden felszerelésem, a túrabakancstól kezdve a hátizsákig, az összes kiegészítővel, amire szükség lehet a „vadonban”.
A targoncázástól egészen az összetett rendszerekig minden érdekel
Olyan ember vagyok, aki otthon is szeret mindent maga megcsinálni. Azt hiszem, így lettem karbantartó. Műszaki területen nem vagyok válogatós. Viccesen úgy is fogalmazhatnék, hogy minden érdekel, amit motor hajt vagy amiben áram van. Eredetileg villamos-gépszerelő a szakmám, amiben hosszú ideig dolgoztam. Talán innen is ered, hogy szeretem megérteni, hogy működnek az elektromos gépek és a nagyobb ipari vagy épületgépészeti rendszerek. Volt, hogy egy időre „kikacsintottam” a logisztika területére, ahol pár évig targoncásként dolgoztam, de aztán úgy éreztem, hogy az a típusú munka nem tartogat elég kihívást a számomra. Inkább visszajöttem a műszaki területre. Így kerültem karbantartóként az ICON-hoz, ahol kezdetben számomra újdonság volt a sok modern rendszer. Mára már nemcsak hogy megtanultam használni őket, de egyenesen élvezem is ahogy megkönnyítik a munkánkat.
Korcsolyázás és úszás
A délegyházi tavaktól nem messze, a fővárostól délre Dunavarsányban élek a családommal a családi házunkban. Ott szoktunk nyáron medencézni és grillezni és persze a kert is nagyon sok törődést igényel, ami nem csak a fű lenyírását jelenti, de a sövények és bokrok megmetszését is. Nekem nincsenek olyan izgalmas vagy említésre méltó hobbijaim, mint egy-egy munkatársunknak. Viszont van egy talált cicánk, aki annyi törődést igényel, mint bármilyen más szabadidős tevékenység.
A sportolás azonban mindig közel állt hozzám. Az úszás és bármilyen furcsán is hangzik, a görkorcsolyázás, meg a jégkorcsolyázás. Amíg még kisebb volt, a lányommal mindig olyan helyre mentünk, ahol volt jégpálya: mondjuk a WestEnd tetejére az Eiffel térre, vagy a pesterzsébeti Jégcsarnokba. És habár profinak nem vallom magam, tudok pár olyan figurát a jégpályán, amit azért mindenki megnézett.