Jászberényi Mónika

A könyvespolchoz rendeztem be a lakásom

Tudom, hogy elsőre furcsán hangzik, de előbb volt meg a fejemben, milyen könyvszekrényt szeretnék, mint az, hogyan rendezzem be a lakásunkat. Mások talán úgy mondanák: gombhoz varrtam a kabátot. Tudom, manapság mindenki rohan, és a digitális világban egyre kevesebb hely jut az írott szövegeknek, de én még úgy nőttem fel, hogy amikor megtanultam olvasni, édesapám azonnal beíratott a debreceni városi gyerekkönyvtárba. Visszatekintve úgy érzem, hogy az első olvasójegyemmel valójában örökbérletet váltottam a könyvek világába. Szeretem a könyvek illatát – éppen ezért nem is olvasok e-bookot. De ami ennél is fontosabb: igyekeztem továbbadni az olvasás szeretetét. A kisfiamnak már kétéves korától minden este olvastam elalvás előtt.

Kirándulás – az örök szerelem

Az Alföldön nőttem fel, így már az is igazi kalandnak számított, ha eljutottunk a Mátrába. Az igazi szerelem azonban akkor szökkent szárba, amikor a fiammal, Mátéval elkezdtünk vonatozni. Leggyakrabban Zebegénybe vagy a környékünkön, például Solymáron fedezzük fel a természetet, de már az összes hazai keskenynyomtávú erdei vasutat bejártuk. Nem kell nagy előkészületekre és profi felszerelésre gondolni – szerintem egy jó bakancs, egy hátizsák és néhány szendvics bőven elegendő ahhoz, hogy bátran útnak induljunk. És hogy mire emlékszem legszívesebben? Talán arra, amikor végigcsináltuk a teljesítménytúrát. Nem volt könnyű, de felejthetetlen élmény marad.

A gyerek az első

„Királynőnek indultam, de anyaként végeztem” – szoktam viccesen mondani. A fiam a szemem fénye – ahogy minden édesanyának. A kislegény már 13 és fél éves, vagyis kezdetét vette a kamaszkor. Lassan készülök rá, hogy mostantól „jobban fog rázni a repülő”. És ha már a repülést említettem, essen szó a vonatozásról is! Ha hajlandó odafigyelni, minden szülő rengeteget tanulhat a gyerekétől. Én például először teljesen kívül kerültem a komfortzónámon, amikor hosszabb útra indultunk Mátéval – de mára nemcsak megszoktam, hanem meg is szerettem ezeket az utakat. A legnagyobb kalandunk ezen a téren az olaszországi Puglia környéki vonatozás, valamint az éjszakai utazás, amikor meg sem álltunk a horvát tengerpartig. Kalandjaink örökre velünk maradnak – valódi életre szóló élmény lett belőlük.