Gulyás Attila

Életem a folyamatos tanulás

Már egészen fiatal koromban hajtott valami, hogy még több és több ismeretre, tudásra tegyek szert. Eredetileg vízszerelőként kezdtem a pályafutásomat, és – bár a szakma sok kihívást és lehetőséget rejtett magában – éreztem, hogy ez még csak a kezdet. A vízszerelés alapjainak elsajátítása után belevágtam a fűtés- és gázszerelői képzésbe is. Akkor még nem is sejtettem, hogy a megszerzett technikai ismeretek, problémamegoldó képesség mennyi mindent jelent majd később a szakmámban. 1996-tól kezdve főként az üzemeltetés területén találtam meg a helyem, ahol a korábban megszerzett tudásomat kamatoztathattam. Az üzemeltetésben eltöltött éveim jelentős részét bevásárlóközpontok működtetése tette ki, ami teljesen új dimenziót nyitott meg számomra. Ezek a komplex létesítmények állandó figyelmet és precíz karbantartást igényelnek. Az üzemeltetés világa pedig sokszor kiszámíthatatlan: hol egy csőtörés, hol a fűtési rendszer meghibásodása, esetleg egy bonyolult gázrendszer karbantartása igényel beavatkozást. Mindez nemcsak szakmai tudást, hanem rugalmasságot és gyors problémamegoldást is megkövetel. A szakmai fejlődés mellett megtanultam, milyen fontos a kitartás, az alázat és az, hogy sosem szabad megelégedni a már megszerzett ismeretekkel. Ma már tudom, hogy a tanulás nem ér véget egy bizonyítvánnyal vagy egy szakmai címmel. Az élet maga a legnagyobb tanító, és minden nap tartogat valami újat – csak nyitott szemmel és szívvel kell járni a világot.

Szabadidőmben építkeztem   

Talán nem hangzik fellengzősen, ha azt mondom, kimondottan büszke vagyok arra, hogy szinte teljesen egyedül, mondhatni, a saját kezemmel építettem fel a családi házunkat. A munkálatok közel egy évet és két hónapot vettek igénybe, úgy hogy azért nem voltam egyedül: sok esetben a kollégáim és a barátaim is segítettek, akik közül ki kell emelnem a bátyámat és a fiamat. A bátyám festő, mázoló, és oroszlánrészt vállalt abban, hogy a házunk ne csak praktikus, de esztétikailag is kifogástalan legyen. Úgy is mondhatnám, hogy a festési munkálatok során ő volt a mester, én pedig az inas, aki a keze alá dolgozott. Fiammal pedig a kerítést építettük meg, ami különösen emlékezetes számomra. Visszatekintve elmondhatom, hogy ez az időszak többről szólt számomra, mint az építkezés: megerősítette a családi kapcsolataimat, elmélyítette a barátságaimat, és bebizonyította, hogy kitartással és összefogással bármilyen álom megvalósítható.

Römi és kirándulás – két szenvedély, ami feltölt

Kedvenc időtöltéseim közé tartozik a Rummikub és a kirándulás, amik ugyan teljesen eltérő tevékenységek, de mégis ugyanazt jelentik számomra: kikapcsolódást, baráti élményeket és a hétköznapi stressz elengedését. A Rummikub már hosszú évek, sőt inkább évtizedek óta a baráti összejövetelek állandó programja. Egy összeszokott csapattal játsszuk, akikkel már szinte szavak nélkül is értjük egymást. Azoknak, akik nem ismernék, elmondom, hogy maga a játék a klasszikus römire emlékeztet. Itt is a cél az, hogy minél előbb kilépjünk a játékból, csak a Rummikub sajátos szabályai mentén. A másik nagy szenvedélyem a kirándulás. A szívemhez talán legközelebb a Regéci vár és annak környéke áll, ami nem csak a történelmi múltja miatt különleges, hanem a természeti szépsége miatt is. A kirándulásokat is mindig ugyanazzal a baráti társasággal szervezzük, akikkel évente egy-két alkalommal, általában három-négy napra kelünk útra. Számomra ezek a programok többről szólnak, mint a szabadidő kellemes eltöltése: barátságokról és azokról a pillanatokról, amikor igazán jelen lehetünk egymás életében.