Szabó Gabriella

Folyamatosan mozgásban vagyok

A jövés-menés nálam már kora hajnalban kezdődik, olykor csak a magam örömére, máskor meg a teendőimet intézve. Hétköznaponként rendszeresen futok a pasaréti utcákon, általában 7-8 kilométert. Hétvégén pedig a futótársammal megtoldjuk ezt a távot, ilyenkor 15-20 kilométer is simán belefér.

A futás nekem nem csak egy sport – sokkal több annál. Egyfajta mentális kikapcsolás. Ilyenkor érzem igazán szabadnak magam, és közben teljesen feltöltődöm. Kifutom magamból a feszültséget, a gondokat, és ettől nemcsak én érzem jobban magam, hanem a körülöttem lévők is. Talán ezért is mondják, hogy fát lehet vágni a hátamon.

Eddig öt maratont és megszámlálhatatlan félmaratont teljesítettem a világ legkülönbözőbb pontjain, de a legtöbbet természetesen Budapesten. Utazásaim során nem hűtőmágneseket, hanem kilométereket gyűjtök. Sok-sok kilométer van a lábamban Skandináviából, Rómából, Párizsból és New Yorkból. Ezek számomra az igazi trófeák.

Ha újraszületnék, legszívesebben angol tájkertész lennék

Az életem szorosan összefonódik a természettel – mindig is nagyon közel állt hozzám. Talán nem túlzás azt mondani, hogy a futás és a természet számomra elválaszthatatlanok. Amikor futok, szinte eggyé válok a tájjal, a zölddel – ilyenkor aztán rám talál a nyugalom.
Néha elgondolkodom azon, hogy mi lennék, ha egyszer újraszületnék. Talán skandináv sífutó, mert imádom a telet, a havat és a futást. De még inkább angol tájkertész, mert a tavaszt és az őszt is szeretem, na meg a fákat, virágokat. Mindent szeretek, ami mozgásban tart, és a természet ritkán okoz csalódást. A Brit-szigeteken pedig egyelőre nem kell küzdeni az aszállyal, ami nyáron mindent tönkre tesz nem kímélve a befektetett munkát.

Talán most értem el életem legteljesebb szakaszát

A családunk története mélyen összefonódik azzal a házzal, ahol most is élek. Ez az otthon még a nagyszüleimé volt – az 1930-as években kapták, és azóta generációk nőttek fel benne. Most rajtunk a sor, hogy továbbvigyük az örökségüket, és megőrizzük ennek a helynek a lelkét.
Úgy érzem, jelenleg egy kiegyensúlyozott, nyugodt életszakaszban vagyok. A gyerekeim felnőttek, önállóak, és büszkén nézem, ahogy a saját útjukat járják. Szabad vagyok abban, hogy azt tegyem, amit valóban szeretnék, és magam döntsem el, hogyan töltöm a mindennapjaimat.
Az életem jelenleg jól szervezett és harmonikus: van benne munka, család, pihenés és aktív időtöltés – mindegyiknek megvan a maga helye. Nem érzem, hogy bármi hiányozna, és ez a teljesség ad egyfajta elégedettséget.