Dankowsky György

Az élet mínusz 36 méteren kezdődik

Egyszer találkoztam a barátaimmal egy kocsmában, és a beszélgetés végén azt mondták, folytassuk ezt – de már Kambodzsában, mert oda indulnak búvárkodni. Mivel még sohasem jártam arra, és a búvárkodás is vonzott, nem kellett kétszer mondaniuk, rögtön igent mondtam. Ott merültem először életemben, és az élmény annyira magával ragadott, hogy elhatároztam, megcsinálom a szükséges vizsgákat is. Azóta voltam már Burmában, Malajziában, Vietnamban, Indonéziában, Kubában és Egyiptomban is, hogy megnézzem, milyen az élet a tenger mélyén, úgy 30-36 méterre a vízfelszín alatt. Ezek az utak új perspektívát is adtak: a víz alatti világban találtam rá arra a nyugalomra és szabadságra, amit a felszínen sokszor lehetetlen megtalálni. Sokszor gondolom, hogy az élet mínusz 36 méteren kezdődik. Ott, a mélyben megvan az a teljesség és harmónia, amelyet a felszínen hiába keresnék.

Fontos a fenntartható mezőgazdaság  

Talán kevesen tudják rólam, de az ICON előtti években kendert termesztettem. Gyorsan hozzáteszem: nem a drogról szólt, hanem arról, hogy egy mezőgazdasági vállalkozás vezetőjeként – amit szintén kevesen tudnak rólam – belevágtam egy sokoldalú, gyógyhatású készítmény előállításába az ismerőseimmel. Az volt a célunk, hogy olyan CBD (cannabidiol) tartalmú termékeket állítsunk elő, amelyek a gyógyszeriparban és a szépségiparban is keresettek. Nem vártunk hatalmas sikert vagy mesés bevételt ettől, mert tudtuk, hogy a CBD-piac meglehetősen telített, ahol rengeteg nagy, jól felszerelt mezőgazdasági szereplő versenyez. Azonban a kihívások ellenére, az élmény és a tapasztalat, amit szereztem, felbecsülhetetlen. A projekt nemcsak a mezőgazdasági ismereteimet bővítette, hanem arra is lehetőséget adott, hogy részt vegyek valami új és innovatív dologban. De erről órákat tudnék még mesélni.

Lassan értem meg

1968 nemcsak a legendás Woodstock éve volt, hanem az enyém is – abban az évben születtem. Békéscsaba mellett láttam meg a napvilágot, és nyugodtan mondhatom, hogy azóta meglehetősen változatos és kalandos életem volt. Amióta elkerültem onnan, szinte mindent kipróbáltam. 18 évesen, amíg be nem nőtt a fejem lágya, voltam portás, fűtő és postás is. Tavasztól őszig kirándultam és csavarogtam, ami akkoriban egészen mást jelentett, mint most. Ősszel pedig dolgoztam. Aztán a két lányom születése után persze én is megkomolyodtam. Először a kiskereskedelemben (CORA) lettem főosztályvezető, majd elmentem plázaigazgatónak, így sokat ingáztam Szeged és Budapest között, de dolgoztam és éltem Nyíregyházán és Miskolcon is. Az életemben mindig jelen volt a vágy a felfedezésre és a kalandra. Viszont ahogy múlnak az évek, egyre inkább rájövök, hogy a valódi boldogság nem a változatosságban, hanem a megtalált stabilitásban rejlik. És azt hiszem a kanyargós útjaimon végül az épületüzemeltetésben találtam rá arra a nyugalomra és stabilitásra, amit kerestem.