Bartók Richárd

Nem csúszhat meg semmi

Harminckilenc éves vagyok, úgy is mondhatnám, hogy lassan belépek a „4. x”-be. Gödöllőn élek a feleségemmel és a 6 éves kislányommal, aki most kezdte az iskolát. Az ICON-nál 4 éve dolgozom, én vagyok az első munkatársak egyike, majdhogynem Gábort is megelőztem. Ingatlanokkal több, mint 15 éve foglalkozom. Az egyetemről kilépve, – ahol közgazdászként végeztem, – a TESCO Ingatlangazdálkodási osztályára kerültem gyakornoki program keretében. Egy év gyakornokoskodás után már teljes értékű ingatlangazdálkodóként dolgoztam. 2013-ban kerültem az ICON mostani legfőbb megbízójához, az OTP Ingatlanbefektetési Alaphoz, ahol 2020-ig dolgoztam, mint asset manager. Jelenleg Property Manager vagyok, ami az ingatlanok napi ügyeinek a kezelését és koordinálását jelenti. Gyakorlatilag én vagyok az elsődleges kapocs az ingatlanok bérlői és a tulajdonosai között. Rajtam keresztül megy minden – jó esetben pontosan, határidőre, csúszás vagy fennakadás nélkül. Visszatekintve úgy látom, ahogy mesélek róla, hogy munka szempontjából az eddigi egész életemet az ingatlanok hasznosítás és üzemeltetés töltötte ki.

Nemzeti sporttal indul a reggel

Nagyon szeretem a sportot, amiben ugyanannyira megragadnak a személyes teljesítmények, mint a csapateredmények. Sokat tudok a témáról,  visszamenőleg is nagyon sok eredmény megragadt a fejemben. Az biztos, hogy ha lenne ilyen quiz játék, akkor elindulnék rajta. Meg tudom mondani a játékosok neveit vagy a fontosabb mérkőzéseinek kimeneteit. Elsősorban a labdajátékokat szeretem, de mindig megnézem az atlétikai és úszóversenyeket is. Ugyanakkor a „technikai”, vagy mondjuk úgy, hogy a motorsportok teljesen hidegen hagynak. Jobb szeretem azokat a sportokat, ahol az emberi teljesítmény játszik szerepet és nem a technológia. Mondjuk a Forma1 eredményeit még így is tudom.
Ahogy a legtöbb sportrajongó, én is úgy ébredek, hogy az első dolgom, hogy elolvassam a Nemzeti Sportot vagy megnézzem az sport híreket és összefoglalókat. Ez az, ami feltölt, le is köt és érdekel is. És igen, ahogy a legtöbb családban, nálunk is folyik a küzdelem az „erőforrásokért”, azaz, hogy mi menjen a televízióban: a mese vagy sportmérkőzés. Az idei foci EB-t illetően például született egy kompromisszumos megoldás: együtt néztük a meccseket a kislányommal, aminek egy szurkolói mez volt az ára.

Zene és utazás

Szerencsére a szüleim elég fiatalok ahhoz, hogy a gyerekkoromban sokat hallgassák és hallgattassák velem az akkori, 90-es évek aktuális zenéit és slágereit, és ez így nagyon erősen meg is ragadt bennem. Már egész kis koromban a rádió kívánságműsoraiból felvettem a zenéket, vagy kaptam „műsoros” kazettákat és azokat hallgattam a játék, pl. legózás közben. A zene szeretete azóta is megmaradt és meghatározza az életem, de ennek ellenére csak nagyon ritkán járok bulikba. Bár sokszor voltam koncerten és fesztiválon, valójában nem szeretem a tömeget.

Az utazást viszont annál jobban kedvelem! Na nem kell nagy dolgokra gondolni! Európában nyáron török, görög, horvát, olasz vagy spanyol tengerpartra, egyéb évszakban pedig belföldi turizmus során 3-4 néhány napos autós kirándulásra szoktunk családilag elmenni. Nem tudom, hogy a szakmámból adódóan-e vagy más miatt, de mindig nagyon kíváncsi vagyok a szállodákra, szálláshelyeinkre, meg a szobáikra. Mindig szívesen megyek olyan helyre, ahol úgy érzem, hogy egy kis „előrelépés” az otthonomhoz képest. Ami nem könnyű, mert szerintem nagyon szép helyen és házban élünk.