Guttyán Pál

A madarászat életforma

Gyerekkoromban volt egy olyan időszakom, amikor Afrikába szerettem volna elutazni. Nagyon érdekelt az ottani állatvilág. Ez akkor változott meg, amikor a kezembe akadt a Magyar Madártani Egyesület alapítójának, Schmidt Egonnak a Kócsagok birodalma című könyve. Azóta csak Európa madárvilága érdekel. Mindegy, hogy hol vagyok, fél szememmel a fák lombkoronáját és a bokrokat lesem. Gyakran már az ágak és levelek mozdulásából tudom, milyen madár van mögöttük. Láttam már pásztor gémet, zöldikét, kárókatonát, szén cinkét, rozsdafarkút és sok egyéb más madárfajtát itt a gyáli telepen.

Kis tér, nagy gondolatok

A Tiny House Nation Netflix sorozat után a fél világ olyan konténerlakásokba szeretett volna lakni, mint amilyenben én dolgozom. Érdekes, de azt vettem észre, hogy a szűkös tér egyáltalán nem korlátozza a gondolkodásom. Sőt! Inkább egyenesen szárnyakat ad. Főleg, ha kedvenc filozófusaim és pszichológusaim művein gondolkodom, akik közül talán Popper Péter áll leközelebb hozzám. Kicsit sajnálom, hogy levették az előadásait a YouTube-ról, de végül is nem akkora baj, mert így is ott vannak a könyvei az éjjeliszekrényemen.

Szerva itt, csere ott: foci helyett tollaslabda

Biciklivel járok a telepen, ami azért is fontos, mert imádom a sportokat és a mozgást. Évtizedekig kergettem az „ötös bőrbogyót”, de egy ideje már kiöregedtem a focizásból, és nem esik jól a sok futás. Kisebb labdákra váltottam. Nyáron pingpongozom, télen tollaslabdázom. Kevesen gondolják, de a tollas legalább olyan „hajtós” sport, mint a foci, épp ezért játszom párosban. No meg azért is, mert született csapatjátékos vagyok.